Végh Csaba Szilárd

Kisgyermek koromban ismerkedtem meg a népzenével. Gyulaházán édesanyám verbuvált a gyerekek közül citerázni vágyókat. Teljesen egyedül kezdtünk hangokat játszani, fa nyomóval, libatollal pengetve. Míglen eljött hozzánk Pribojszky Mátyás citera művész, aki megmutatta, hogyan kell négy ujjal fogni a hangokat és műanyag pengetővel pengetni a húrokat. Egyre több népdalt tanultunk meg. Lelkesen, szorgalmasan gyakoroltunk. Így jutottunk el a Nyírbélteki Népzenei Versenyre, ami akkoriban, minden évben megrendezésre került. Családi körben is nagy örömet okoztunk szüleinknek, nagyszüleinknek, hogy énekkel, citerával köszöntöttük fel őket, születésnap, névnap alkalmából. A csoportos citerázás mellett egyénileg kezdtem továbbfejlődni. A gimnáziumban ismerkedtem meg Mészáros Béla nyírbélteki citerással, akivel "Mészáros Béla - Végh Csaba ének, citera kettős" néven értünk el jelentős sikereket. Számos népdal-összeállításunkat vett fel a Magyar Rádió. Szerepeltünk a Röpülj Páva , a Ki Mit Tud televíziós tehetségkutató versenyeken. Talán a legszebb elismerés a Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerése volt.
Mindezt azért írtam le, hogy példát állítsak minden népzenét tanuló gyereknek és minden szülőnek akik támogatják gyermekük tanulmányait.
Minden tudásomat szeretném átadni a citerázó gyerekeknek.
A Magyar népi kultúra, olyan gazdag, hogy egész életre szóló élményt tud nyújtani.