Duliczki Tamás Gábor

Duliczki Tamás Gábor
Beosztás: tanár
Telefon: +36205509732
Email: duliczki.tamas@gmail.com
A zene az ember teljes életét átszövi már születése előtti időszaktól kezdve. A magzat hallja édesanyja lágy énekét már az anyaméhen belül is, és születése után ez az ismerős hang tudja leginkább megnyugtatni, ha valamiért sír, zaklatott. Altatódalt énekelnek neki, majd bölcsődés és óvodás korban rengeteg gyermekjátékhoz dalokat énekelnek. És elkezdenek zenélni: énekelnek, tapsolnak, ritmushangszerként használnak mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Nagyobbacska korukban lehetőségük nyílik komolyabban megismerkedni a zenélés örömével – legyen az egyéni vagy társas zenélés. Az összetartozást, az együtt munkálkodást, a közös élményt, a figyelmet, a többirányú koncentráció képességét kitűnően fejleszti a zene. És még több annál. Kodály Zoltán egy televíziós interjúja során a következőkkel indokolta a zenetanulás szükségességét, melyet a kísérleti iskolák (mindennapos ének oktatás) eredményei igazoltak:

„Ezekben az iskolákban minden tárgyból jobban haladnak: jobban beszélnek, jobban írnak, jobban olvasnak, hamarabb tanulnak meg folyamatosan olvasni, (…) Mindez a zenére megy vissza, mert az írásban például a kottaírás az olyan pontosságra kényszerít, hogy kicsit följebb vagy lejjebb van egy pont, az már más hangot jelent. (…) A számolás is könnyebben megy nekik. (…) Folyamatos számolás a zene. (..) De mindenek felett értékes a zene nevelő és fegyelmező hatása.”

Én is kisiskolás korban kezdtem a zenei tanulmányaimat. Hálás vagyok szüleimnek, hogy biztosították számomra a zenetanulás lehetőségét, hálás vagyok tanáraimnak, hogy bevezettek a zene világába, és még inkább elmélyítették a zene iránti szeretetemet. Az ott szerzett élményeimből fakadóan fiatalkori zenekari társaim mindegyikével, osztálytársaimmal a mai napig tartjuk a baráti kapcsolatot. Azóta szövi át életem minden napját a zene, ezért is lettem zenét tanító tanár, és aktívan zenélő zenész.

Az előttem álló kimagasló szakmai példaképek motiválnak arra, hogy a tanulóimnak ugyanígy tudjam közvetíteni a zenélés szeretetét; a hangszeres és elméleti tudásuk fejlesztése pedig ne feladatnak, hanem jó hangulatú, élményközpontú és játékos foglalkozásoknak tűnjön.

Végezetül Claude Debussy – a zenei impresszionizmus jeles képviselője – szavai, melyek jól tükrözik hitvallásomat:

„A zene szent! A zene az Úristen legszentebb, leghatékonyabb, legszebb produktuma. Ha mi zenetanárok ezt átéljük, átérezzük, akkor boldogság és hála tölt el bennünket, hogy ennek a csodának élői és átadói lehetünk. S ha ilyen lelkülettel közeledünk a gyermekhez, s végezzük tanári hivatásunkat, akkor munkánk áldás lesz önmagunk és növendékeink számára egyaránt."

Tanít